Az EU soros elnökségét betöltő Bulgária szakoktatási és szakképzési politikáját az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium koordinálja, míg más minisztériumok felelnek az ő hatáskörükbe tartozó területeken működő iskolákért (művészetek, sport stb). Szakképzés csak középiskolai és nem felsőfokú posztszekunder képzés keretében nyújtható. A fő szakképzési szolgáltatók a szakképző iskolák (szakközépiskolák, művészeti iskolák és sportiskolák), a felsőfokú szakirányú képzést nyújtó szakiskolák, valamint az engedéllyel működő magán vagy állami szakképző központok. Állami képzési előírások határozzák meg az egyes szakmák vonatkozásában szükséges tartalmakat, emellett keretprogramok szabályozzák az életkorral és a belépési szinttel kapcsolatos követelményeket és a képzés időtartamát.
Hatféle keretprogram létezik:
„A” jelű programok az alap szakképesítés megszerzéséhez vezető szakmai alapképzéshez (az EKKR 2. szintje). Ezek diákok és felnőttek (16+) számára egyaránt elérhetők.
„B” jelű programok a másodfokú (az EKKR szerinti 3. szintű) vagy harmadfokú (az EKKR szerinti 4. szintű) szakképesítés megszerzéséhez vezető szakmai alapképzéshez vagy továbbképzéshez. Ezek diákok és felnőttek (16+) számára egyaránt elérhetők.
„C” jelű programok a másodfokú (az EKKR szerinti 3. szintű) vagy harmadfokú (az EKKR szerinti 4. szintű) szakképesítés megszerzéséhez vezető szakképzéshez. Ezek a programok középfokú végzettséget is kínálnak, amely lehetővé teszi a felsőoktatásba való belépést. Ezek csak diákok számára érhetők el.
„D” jelű programok a negyedfokú szakképesítés megszerzéséhez vezető szakképzéshez (az EKKR 5. szintje). Ezek csak felnőttek (16+) számára és a középfokú szintet követően érhetők el.
„E” jelű programok a valamely szakma egy részterületével kapcsolatos képesítés megszerzéséhez vezető szakmai alapképzéshez. Ezek csak felnőttek (16+) számára érhetők el.
„F” jelű programok a már megszerzett képesítések naprakésszé tételére vagy kibővítésére irányuló továbbképzéshez. Ezek a programok magasabb fokú (alap, másod- vagy harmadfokú – az EKKR szerinti 2., 3., illetve 4. szintű) szakképesítés megszerzéséhez is elvezethetnek.
A szakképesítés fokozatai tükrözik az összetettséget és a tanulókkal szemben támasztott elvárásokat, az első szinttől kezdődően – amely a stabil körülmények között végzett rutinjellegű tevékenységek elsajátítását/elvégzését foglalja magában – a negyedik szintig, amely összetett tevékenységek változó körülmények közötti elvégzésére terjed ki, irányítási feladatkörökkel együtt. A gyakorlati képzés meghaladja az elméletet, és az alap (az EKKR szerinti 2. szintű) szakképesítés esetében legalább 70%-ot, a másodfokú (az EKKR szerinti 3. szintű) esetében legalább 60%-ot, a harmadfokú (az EKKR szerinti 4. szintű) és a negyedfokú (az EKKR szerinti 5. szintű) esetében pedig legalább 50%-ot tesz ki. A duális képzési rendszer (a tanulás munkaalapú formája) szintén elérhető a diákok és felnőttek számára egyaránt. Megvalósítása a képzési intézmények (iskolák, szakiskolák, központok) és a munkáltatók közötti partnerségek révén történik. A tanulók javadalmazásban részesülnek a munkáltatóktól.
A szakképzettség megszerzésére egy szakképzés elvégzését vagy a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítését és egy, a nemzeti vizsgaprogramoknak és a szakmánkénti állami képzési előírásoknak megfelelő állami vizsga letételét követően kerül sor. Valamennyi vizsgát az egyes oktatási intézmények vezetői által kinevezett bizottságok vezetik le. A bizottságok tagjai között megtalálhatók az oktatási intézmények, a munkáltatók és a munkavállalói szervezetek képviselői.
A szakképzést elvégző hallgatók tanulási eredményeinek intézményi szintű értékelése mellett a szociális partnerek a nemzeti szakképzési ügynökség koordinálásával közreműködnek a nemzeti képzési előírások kialakításában és jóváhagyásában, mielőtt azokat jogszabályokba foglalnák. A szakképzési politika formálását segítve a szociális partnerek a gazdasági és szociális tanácsban, valamint más nemzeti tanácsokban is tevékenyen részt vesznek.
A felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvétele alacsony. Számos munkanélküli – különösen a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozók – számára a szakképzési központokban nyújtott képzés jelenti az egyik lehetőséget a munkaerőpiacra való belépésre, a foglalkoztatottak számára pedig a munkahelyeik megtartására. Ezeket a kurzusokat nagyrészt az Európai Szociális Alap (ESZA) által támogatott aktív munkaerőpiac-politikai programokon keresztül finanszírozzák.
A szakképzés sajátosságai:
A bolgár szakképzési rendszert az érdekelt felek erőteljes bevonása jellemzi. A szakképzési törvény értelmében a munkáltatói és az ágazati szervezetek tevékenyen részt vesznek a szakképzési szakmák jegyzékébe felveendő új szakmák előterjesztésében, az állami képzési előírások (és tantervek) aktualizálásában, valamint az államilag védett foglalkozási területek jegyzékébe felveendő szakmák előterjesztésében. A másik fontos szerepük a vizsgáztatáshoz kapcsolódik – közreműködnek a nemzeti vizsgaprogramokban és lefolytatják az állami vizsgákat. Ezek a szervezetek természetesen jelentős mértékben részt vesznek a munkaalapú tanulásban, valamint a tanárok és a mentorok képzésében.
A szakképzés diákok és felnőttek számára történő egyenlő biztosítása a bolgár szakképzési rendszer egyik fő sajátossága. Ez a szakképesítés megszerzését szabályozó közös keretprogramokra és állami képzési előírásokra épül, valamint a szakképző iskolák számára biztosított azon lehetőségen alapul, hogy kapacitásaikat és létesítményeiket kiterjeszthetik a felnőttek képzésére.
A szakképzési szakmák hivatalos jegyzékében szereplő 250 szakma mindegyikére vonatkozóan állami képzési előírás került meghatározásra. A szakképzettségek a szakképzés valamennyi szintjén (EKKR 2–5.) kompetenciaalapúak. Az ECVET elvei nyomán a legújabbak a tanulási eredményeken alapuló egységeket foglalnak magukban (ULO), noha a kreditrendszert még nem vezették be teljes körűen.
Kihívások és szakpolitikai válaszlépések:
1999-es elfogadása óta a szakképzési törvény huszonhétszer változott. Bár néhány kulcsfogalmat, köztük a minőségbiztosítást, a munkaalapú tanulást, valamint a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítését már teljes körűen átültették a jogszabályba és rendeletekkel tovább szabályozták, a nemzeti kreditrendszer koncepciója továbbra is csak papíron létezik a jogszabályban.
Idén hatályba lépett egy teljesen új közoktatási törvény (az iskola előtti nevelésről és az iskolai oktatásról szóló jogszabály). Ez reformot vezet be az alapfokú és a középfokú oktatás szintjén, ami a szakképzést is érinti.
További jelentős kihívás a települések aktív szerepvállalása, amelynek megvalósítása már megkezdődött. A közoktatási törvény és a szakképzési törvény változásaival nagyobb felelősség hárul a helyi és regionális önkormányzatokra. A szakmák és a hallgatói létszám meghatározása révén közreműködnek a szakképzés megtervezésének folyamatában. Részt vesznek a szakképzési politikában azáltal, hogy támogatást nyújtanak a személyzet bérezéséhez, szakképzést kínálnak többek között a munkanélküliek részére is, valamint a települési költségvetés pénzeszközeinek felhasználásával biztosítják a szükséges felszereléseket a szakképző iskolák számára.
A szakképzésből való lemorzsolódás nagyobb mértékű, mint általában véve a középfokú oktatás esetében. Ahhoz, hogy a mobilitás és az egész életen át tartó tanulás valósággá váljon, átfogó megközelítésre van szükség. A szakképzési politikákat jobban össze kell kapcsolni a szociális és foglalkoztatáspolitikákkal, ezért a szakképzési törvény rendelkezik az államilag védett foglalkozási területek jegyzékének vezetéséről. A jegyzék azokat a szakképzettségeket fogja tartalmazni, amelyek fontosak az ország vagy valamely régió gazdasági fejlődéséhez, és amelyek tekintetében képzett szakemberekre van szükség a munkaerőpiacon. E szakmák számára további pénzeszközöket biztosítanak.
A gyakorlatban néhány szakképző iskolában már működik a munkaalapú tanulás (különösen a duális képzés). Bár a 2016 folyamán végrehajtott jogszabályi változtatások elősegítik a munkahelyi környezetben történő gyakorlati képzést, továbbra is alacsony azoknak a tanulóknak a száma, akik számára biztosított ez a lehetőség. Intézkedések vannak folyamatban a népszerűsítés, valamint a munkáltatók és a tanulók bevonása céljából.
Egy, a szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók képzettségének javítására és szakmai előmenetelére irányuló rendszer létrehozása több fiatalt indítana arra, hogy tanári vagy oktatói pályára lépjen. Ennek a rendszernek egyik fő jellemzőjeként lehetőséget kellene biztosítania a szakképzés területén belüli technológiai innovációval kapcsolatos új kompetenciák megszerzésére, valamint korszerű tanítási módszereket kellene bevezetnie a fiatal tanulókkal való munka tekintetében. Egy ilyen rendszer mindenképpen javítaná a szakképzés imázsát, és sokkal kívánatosabb pályává tenné azt a bulgáriai diákok számára. Ezért az új közoktatási törvény külön szakaszban foglalkozik a pedagógusok, köztük a szakképzési rendszerben dolgozó szakemberek szakmai előmenetelével.
További információt a következő linkre kattintva lehet elérni: Spotlight on VET Bulgaria
