Észtországban a szakoktatás és -képzés az Oktatási és Kutatási Minisztérium hatáskörébe tartozik, és kritikus jelentőségű a rugalmas és képzett munkaerő-állomány biztosításához, amely képes alkalmazkodni a munkaerőpiaci változásokhoz. A nyolc szintű észt képesítési keretrendszer szakmai standardjai mind eredményalapúak, és ezek képezik a szakképzési tantervek alapját. A szakképzési politika fejlesztésébe és végrehajtásába bevonják a szociális partnereket, segítve ezzel a munkaerőpiaci szükségletekre való reagálást. A szociális partnerek részt vesznek a nemzeti szakmai tanácsokban, és közreműködnek a szakképzéssel kapcsolatos jogszabályok, többek között a tantervek elkészítésében. Iskolai szinten képviselőik a szakképzési intézmények tanácsadó szerveihez tartoznak.

Bővebben: Szakképzés Észtországban

A szakoktatás és -képzés a következő három irányítási szinttel rendelkezik: nemzeti szint (minisztériumok), regionális szint (iskolai tanfelügyelők, főként a pedagógiai felügyelet terén) és megyei szint (az iskolák irányítása). A középfokú szakképzésre vonatkozó politikáért a Nemzeti Oktatási Minisztérium a felelős, amelyet meghatározott szakmákért felelős más minisztériumok támogatnak. A felsőfokú szakképzés a Tudományos és Felsőoktatási Minisztérium hatáskörébe tartozik. A szakképzésben szükségesnek bizonyuló változtatásokkal kapcsolatban a szociális partnerek adnak tanácsot a politikai döntéshozóknak.

A lengyel oktatási rendszer 2017 szeptembere óta jelentős átalakításon megy keresztül, amely a 2022–23-as tanévben fejeződik majd be. A reform fő elemei a következők: a jelenlegi hatéves alapfokú oktatás átalakítása nyolcévessé, amely két négyéves programra tagolódik (alapfok és alsó középfok); az alsó középfokú iskola (gimnazjum) fokozatos megszüntetése, valamint a felső középfokú általános iskola meghosszabbítása (három helyett négy év) és a technikai felső középfokú iskola meghosszabbítása (négy helyett öt év); egy kétszintű „ágazati szakiskola” bevezetése.

Bővebben: Szakképzési rendszer Lengyelországban