Az Európai Bizottság március 15-én és 16-án konferenciával ünnepelte Brüsszelben az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) fennállásának tizedik évfordulóját, ahol kiemelt szerep jutott a Cedefopnak.

A Cedefop az 1980-as évektől kezdve dolgozik a képesítések átláthatóságán és elismerésén, és segítette a 2008-ban elfogadott és 2017-ben felülvizsgált EKKR kialakítását. Az EKKR hosszú távú prioritása az európai képesítések átláthatóságának és összehasonlíthatóságának erősítése, támogatva ezáltal a diákok és a munkavállalók nemzeti és intézményi határokon átnyúló mobilitását és előmenetelét.

A Cedefop szakképzési rendszerekkel és intézményekkel foglalkozó osztályvezetője, Loukas Zahilas elnökletével zajlott le az a workshop, amelyen azt vizsgálták, hogyan segítette az EKKR a bizalom kiépítését, valamint a képesítések átláthatóságának és összehasonlíthatóságának fokozását. Jens Bjornavold szakértő elnökölt azon a workshopon, amely azt vizsgálta, hogy miként segítette az EKKR és a tanulási eredményekre helyezett hangsúlya az oktatási és képzési rendszerek korszerűsítését.

Slava Pevec Grm szakértő a regionális és nemzeti képesítési keretrendszerekről készült átfogó helyzetképet mutatta be. A 2017. évi rendezvényt a Cedefop koordinálta, szorosan együttműködve az UNESCO-val, az UNESCO egész életen át tartó tanulással foglalkozó intézetével és az Európai Képzési Alapítvánnyal. Ezen a rendezvényen 100 nemzeti esetet és hét regionális keretrendszert vizsgáltak, és horizontálisan elemezték a képesítési keretrendszerekkel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, ideértve az egész életen át tartó tanulást, a nonformális tanulás eredményeinek  validálását, a képesítési rendszerek kiépítését, a minőségbiztosítást és a hatásokat.

A második napon Jens Bjornavold vissza- és előretekintő panelbeszélgetésen vett részt.

Végezetül az azzal kapcsolatos panelbeszélgetésen, hogy miként támogathatja az EKKR az egész életen át tartó tanulást és a rugalmas tanulási útvonalakat, a Cedefop igazgatója, James Calleja beszélt arról, hogy a figyelmünket inkább az adott keretrendszert meghatározó koncepcióra, mint az európai képesítésekre kell összpontosítanunk: „Egy keretrendszer a teljes képet hivatott megragadni, nem csupán annak egy részét; hasonlóképpen a képesítési keretrendszerek sem hagyhatják ki a formális, az informális és a nonformális tanulás egyik olyan formáját sem, amely képesítésekhez vezet; ehelyett inkluzívaknak, átfogóaknak és rugalmasaknak kell lenniük”.

James Calleja megjegyezte, hogy ennek következtében „akár hagyományos képesítésekről, akár digitális képesítésekről beszélünk, akár állami, akár magánszektorbeli képzési szolgáltatók által kínált tanulásról van szó, a képesítési keretrendszernek olyan eszköznek kell lennie, amely vonzó és használható”.

Ennek vonatkozásában szorgalmazta, hogy a résztvevők összpontosítsanak a tanulókra, illetve a végfelhasználókra: „Nem a tanulóktól kell megkövetelni, hogy tanulásukat és törekvéseiket a képesítési keretrendszerekhez igazítsák, hanem a képesítési keretrendszereknek kell mindenkor megfelelniük az egyének igényeinek. Ennélfogva a képesítési keretrendszereknek elő kell mozdítaniuk a foglalkoztathatóságot, a mobilitást és az átjárhatóságot, és egyidejűleg teret és lehetőségeket kell biztosítaniuk az egyének számára az egész életen át tartó tanulásra.”