Finnország az 1970-es években átfogó oktatási reformot hajtott végre azzal a céllal, hogy az oktatás résztvevői egyenlő esélyeket és lehetőségeket kapjanak, függetlenül családi hátterüktől, születési helyüktől és életkörülményeiktől. Az intézkedések eredményeként egy inkluzív és mindenki számára hozzáférhető oktatási rendszer jött létre, amely nemzetközi összevetésben is különösen eredményes.
Az eredmények mögött részint a mai finn oktatás támogató szemlélete áll - az oktatás célja az, hogy feltárja a tanulókban rejlő potenciális lehetőségeket, segítse őket az egyéniségüknek és teljesítményüknek legmegfelelőbb életpálya kidolgozásában. Ugyanakkor az állam garantálja a hozzáférhető oktatás anyagi hátterét is: az óvodától kezdve az egyetemi szintű tanulmányokig minden szinten ingyenes az oktatás. Szintén ingyenesek az általános iskolai tankönyvek, az óvodai és iskolai étkeztetés és az iskolától távol lakó tanulók szállítása is; a közép- és felsőfokú tanulmányokat jól működő ösztöndíj- és diákhitel-rendszer támogatja.
A finnországi általános iskola kilenc osztályos. A gyerekek hét éves korukban lesznek iskolások (a hatéves gyerekek az óvodában részt vehetnek egy nem kötelező, egyéves iskola-előkészítő programban). Az általános iskola első hat évében minden tantárgyat az osztályfőnök tanít, akinek módja van megismerni a diákok szükségleteit és tanulási stílusát, és ennek megfelelően alakíthatja a tantermi munkát. A szaktanárok csak az utolsó három évben veszik át az egyes tárgyak oktatását. Az általános iskolai tananyag kevesebb az EU28 átlagánál, a finn pedagógusoknak pedig nagyobb szabadságuk van a tananyag alakításában, és több időt tudnak szánni a készségfejlesztésre. Az általános iskolában a tantárgyak helyett elsősorban az alapkompetenciák (írás, olvasás, számtan, problémamegoldás, tanulás) készségszintű elsajátítására helyezik a hangsúlyt. A pedagógusok munkáját pedagógiai asszisztensek, gyógypedagógusok, pályaválasztási és életpálya-tanácsadók segítik; a gyerekek kilencedikes korukig egyénre szabott szakértői segítséget kapnak.
Az általános iskolát elvégzettek túlnyomó többsége belép a középfokú oktatásba, csak 5%-uk jelenik meg a munkaerő-piacon. A továbbtanulók a gimnáziumi oktatás vagy a szakképzés közt választhatnak: az elmúlt években a diákok többsége (kb. 60%) a szakképzést választotta. Mindkét képzési forma hároméves időtartamú. A gimnáziumi oktatás érettségi vizsgával zárul. A szakképzésben részt vevők három év után szakképesítést kapnak, de képzésük során megszerezhetik az érettségi vizsgát is, hogy tanulmányaikat a felsőoktatásban folytathassák. (Felsőfokú tanulmányokat Finnországban egyetemen és főiskolán (politechnikum) lehet folytatni; a főiskola célja magas szintű szakmai ismeretek átadása a gazdasági és munkaerő-piaci igények figyelembevételével.)
Finnországban a szakképzésben megszerezhető alapkészségek az általános iskolai képzés alatt megszerzett kompetenciákra épülnek. A szakoktatás és -képzés alapfeladatának tartják, hogy támogassa a munka világában szükséges készségek megszerzését és azok folyamatos fejlesztését, a foglalkoztatást és vállalkozóvá válást, illetve az egész életen át tartó tanulást. A nappali, iskolai rendszerű szakképzés a szakmai készségek mellett a társas kompetenciákat is fejleszti, felkészít a továbbtanulásra, valamint a társadalomba, a munka világába történő beilleszkedésre is. A szakképzés célkitűzései közé tartozik, hogy a tanulók képessé váljanak az önképzésre, személyiségük fejlődjön, képesek legyenek észlelni a munkaerőpiac trendjeit és tudjanak alkalmazkodni a változásokhoz.
A szakképzési törvény támogatja az egyéni tanulási utakat, módot ad az előzetes tudás beszámítására: ezt a moduláris szerkezetű szakképesítések kidolgozásával teszi lehetővé. Egy képesítés megszerzéséhez a szakmai tárgyak (135 kompetenciapont) mellett közismereti tárgyakat (35 kompetenciapont) és szabadon választható tárgyakat (10 kompetenciapont) kell tanulni. A finn szakképzés nagy hangsúlyt helyez a gyakorlati és munkahelyalapú képzésre, valamint a tanulási kimenetekre. A készségek meghatározásánál figyelembe veszik a szakmaszerkezeti változásokat és előrejelzéseket. Ágazatspecifikusan minden szakképesítésnél meghatározzák az alapkészségeket, a kulcskompetenciákat, és a tanulási kimeneteket. A finn középfokú szakképzésben a vállalkozókészség fontos alapkészségnek számít, minden képesítés tartalmaz ilyen irányú kompetenciákat. A kompetencia-kimenetek szempontjából legfontosabb validált készségek a következők: kommunikációs és társas kompetenciák, matematikai és természettudományos készségek, a munkahely szabályainak ismerete, az egyenlő bánásmód tiszteletben tartása, a munkaképesség és az egészség megőrzése, valamint a digitális készségek. A felső középfokú szakképesítésekben 2014-ben a kredit- és időalapú megközelítés helyett kompetencia-alapú megközelítést vezettek be és növelték a közismereti tárgyak arányát.
Az általános és középiskolai oktatás- és képzésben központi szerepet játszanak a tanárok, akiket Finnországban erkölcsileg és anyagilag is megbecsülnek. A tanári pálya jó kezdő fizetéssel jár, de a tanárképzés törvényi szabályzása gondoskodik arról, hogy csak elhivatott és alkalmas emberekből váljanak pedagógusok. Ma a finn tanárok az egyetemet végzettek felső 10%-ából kerülnek ki. Az állam eleve korlátozza – a keresletnek megfelelően – a tanárképzésbe bejutók számát. A leendő tanároknak több szűrőn kell átjutniuk, kezdve a kétkörös felvételi vizsgával. Itt az első körben a számolási készségről és az írás-olvasási, valamint a problémamegoldó képességről adnak számot a felvételizők. Közülük a legjobb pontszámokat elérők kerülnek be a második körbe, ahol a kommunikációs képességeket, tanulási készséget, tanulási potenciált és a tanári pálya iránti elkötelezettségüket vizsgálják. A képzés befejezését követően a leendő tanároknak egy további, a leendő munkahelyük által szervezett vizsgán is meg kell felelniük. A tanári munkakörhöz hozzátartoznak a folyamatos továbbképzések, amelyeken a finn tanárok aktívan vesznek részt. Egyes továbbképzési programokat az állam finanszíroz (a szakpolitikai változások és reformok megvalósítása érdekében), de az oktatási intézmények is pályázhatnak pénzügyi forrásokra dolgozóik szakmai kompetenciájának fejlesztése céljából.