Észtországban a szakoktatás és -képzés az Oktatási és Kutatási Minisztérium hatáskörébe tartozik, és kritikus jelentőségű a rugalmas és képzett munkaerő-állomány biztosításához, amely képes alkalmazkodni a munkaerőpiaci változásokhoz. A nyolc szintű észt képesítési keretrendszer szakmai standardjai mind eredményalapúak, és ezek képezik a szakképzési tantervek alapját. A szakképzési politika fejlesztésébe és végrehajtásába bevonják a szociális partnereket, segítve ezzel a munkaerőpiaci szükségletekre való reagálást. A szociális partnerek részt vesznek a nemzeti szakmai tanácsokban, és közreműködnek a szakképzéssel kapcsolatos jogszabályok, többek között a tantervek elkészítésében. Iskolai szinten képviselőik a szakképzési intézmények tanácsadó szerveihez tartoznak.
Az előzetes tanulás és a munkatapasztalatok elismerése javította a szakképzéshez való hozzáférést a különféle tanulmányi és szakmai hátterű tanulók számára. A szakképzési infrastruktúrát nemrégiben korszerűsítették.
A szakképzési intézmények alap- és továbbképzési programokat egyaránt kínálnak. A szakmai alapképzés az észt képesítési keretrendszer (és az európai képesítési keretrendszer, EKKR) második, harmadik, negyedik és ötödik szintjén áll rendelkezésre. A tanulók választhatnak, hogy teljes idős tanulmányokat folytatnak-e (a tanuló által végzett önálló munka a tanulási mennyiség kevesebb mint fele), vagy olyan tanulmányokat, amelyek esetében a hangsúly az önálló tanuláson van, és kisebb a konzultációs órák száma (nemzeti környezetben ezt „nem helyben folytatott” tanulmányoknak nevezik). A teljes idős tanulmányok a következő formákban állnak rendelkezésre: a) iskolai alapú pályák, amelyek esetében a munkaalapú tanulás aránya legfeljebb 70%, és b) tanulószerződéses gyakorlati képzés. A szakképzésben részt vevő tanulók számára pénzügyi segítség is rendelkezésre áll, garantálva ezzel az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, a tanulók társadalmi-gazdasági körülményeire való tekintet nélkül.
A második és a harmadik szinten nincsenek minimális felvételi követelmények, de a beiratkozáshoz a tanulóknak legalább 17 évesnek kell lenniük. A tanterveket úgy alakítják ki, hogy az egyszerű foglalkozásokban megfeleljenek a munkaerőpiaci igényeknek. A negyedik szintű tanulmányok megkezdéséhez rendszerint befejezett alapfokú tanulmányok szükségesek, de a 22 év feletti, alapfokú végzettséggel nem rendelkezők esetében kivételeket (az ISCED 354 programoknál) határoztak meg. E szint programjai bonyolultabb munkakörök betöltéséhez szükséges készségekkel vértezik fel a tanulókat.
Lehetőség van az ISCED 351 és 354 szintű szakképzési programokban való részvételre is, amely utóbbit felső középfokú szakképzésnek nevezik. A középfokú szakképzésben szerzett képesítéssel a végzettek bejuthatnak a felsőoktatásba, feltéve, hogy megfelelnek a felvételi követelményeknek. Ez szükségessé teheti, hogy a tanulók olyan állami vizsgákat tegyenek le, amelyek kötelezőek az általános képzésben részt vevő végzettek számára: az erre való felkészülést segítendő a középfokú szakképzés végzettjei opcionálisan egy további évet tölthetnek az általános képzésben. A felső középfokú oktatás az EKKR 5. szintjébe tartozó szakmai alapképzésekhez nyújt hozzáférést (ISCED 454). E posztszekunder programok a műszaki és kapcsolódó szakmákra készítik fel a tanulókat.
Szakmai továbbképzésre az EKKR 4. és 5. szintjén van lehetőség. A beiratkozáshoz a tanulóknak a befejezett felső középfokú tanulmányokon túlmenően a szakképzésben szerzett képesítéssel vagy a releváns kompetenciákkal kell rendelkezniük.
Az észt jogszabályok nem ismerik a felsőfokú szakképzést, noha a felsőoktatás első ciklusa akadémiai és szakmai jellegű ágakat egyaránt magában foglal. Ezek az általános és a szakmai középfokú oktatásban végzettek számára, valamint a posztszekunder szakképzés végzettjei számára egyaránt hozzáférhetők.
A nem formális szakmai továbbképzés a felnőttoktatásról szóló törvény által szabályozott felnőttképzés része. Ennek formája, időtartama és tartalma sokféle lehet. A költségeket rendszerint a tanulók vagy a munkaadók fedezik, jóllehet az ESZA által finanszírozott felnőtteknek szóló tanfolyamok ingyenesek a tanulók számára. Az ezekben való részvétel hozzávetőlegesen 50%-kal nagyobb. A képzést közbeszerzés útján kijelölt szakképzési intézmények nyújthatják.
A szakképzés megkülönböztető jegyei
Szakképzési programokat nemcsak észt, hanem más nyelveken is kínálnak. A 2017/18-as évben a szakképzésben részt vevő tanulók 78,5%-a észt, 21,5%-a orosz, 0,02%-a pedig angol nyelven tanult. Az idegen nyelvű tantervek esetében kötelezők az észt nyelvórák. A felső középfokú szakképzés (ISCED 354) elvégzéséhez az idegen ajkú tanulóknak állami észt nyelvvizsgát kell tenniük, vagy észt nyelven kell szakmai vizsgát tenniük. A cél a végzettek elégséges nyelvi készségekkel való felvértezése ahhoz, hogy észt nyelvű munkakörnyezetben tudjanak szakmai tevékenységet folytatni.
Jóllehet a szakképzésben részt vevő tanulók száma folyamatosan csökken, a felnőtt résztvevők (25 év felettiek) aránya a szakmai alap- és továbbképzésben 2010/11 óta több mint kétszeresére nőtt, és 2017/18-ban elérte a szakképzésben részt vevő teljes sokaság 35,3%-át. Ez megfelel a demográfiai trendeknek, de a változó munkaerőpiaci szükségleteket is tükrözi. A szakképzésbe belépő egyetemi diplomás felnőttek aránya szintén nő 2010 óta.
A munkaalapú tanulás részaránya a szakképzési programokban a képzés típusától függően 35% és 70% között mozog. Ez rendszerint egyenlően oszlik meg az iskolai műhelyek és a munkahelyi tanulás között, és meghatározott célú munka- és tanulmányi feladatokat foglal magában.
Az alapfokú oktatást elvégzők többsége az általános középfokú oktatásban folytatja tanulmányait, de a kormány célja, hogy 2020-ig növelje a szakképzésbe beiratkozó tanulók arányát. A tanulmányi útvonalak terén régiónként és nemek szerint nagyon eltérőek a preferenciák. Az alapfokú és a felső középfokú oktatás sok végzettje több évvel a végzés után dönt a szakképzés mellett; a fiatalok 38%-a az alapfokú iskola elvégzése után három éven belül eljut a szakképzésbe.
Kihívások és szakpolitikai válaszok
Tavaly nem változott azoknak a 25 és 64 év közötti felnőtteknek a százalékaránya, akik nem rendelkeznek sem szakmai, sem felsőoktatásban szerzett képesítéssel (2016-ban 28,5%, 2017-ben pedig 28,6%); a cél ennek az aránynak a 25% alá csökkentése 2020-ig. Több intézkedés indult azzal a céllal, hogy az előzetes szakmai képesítéssel nem rendelkező felnőtteket a formális oktatásba való visszatérésre bátorítsák.
A szakképzés korai elhagyása jelentős probléma. Az oktatást és a képzést korán elhagyók 10,8%-os arányához képest a szakmai alapképzés első évében kilépők aránya 2016-ban és 2017-ben is 22,4% volt; a cél ennek az arányban a 20% alá csökkentése 2020-ig. A korai iskolaelhagyás megelőzése érdekében karrier-tanácsadási szolgáltatások és különféle egyéb intézkedések is rendelkezésre állnak. Az iskoláktól is elvárják, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak e területen. A legrászorulóbb tanulók szakképzési programokban való benntartása kihívást jelent.
Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel a 2005-ös 6%-ról 2017-re 17,3%-ra emelkedett. A cél ennek az aránynak a 20%-ra való növelése 2020-ig, és a szakképzés egyre nagyobb szerepet játszik ennek elérésében. Az 55 és 64 év közöttieken belül azoknak az aránya, akik részt vettek az egész életen át tartó tanulásban, 2017-ben 8,5%-ot tett ki; ez alacsony a 25 és 34 év közötti korcsoport – a legnagyobb részvételi aránnyal büszkélkedő csoport – 27,6%-os értékéhez képest. A szakpolitikai intézkedések az iskolarendszeren kívüli oktatáshoz, a kulcskompetenciákat fejlesztő tanfolyamokhoz, a karrierszolgáltatásokhoz való hozzáférés szélesítésére és a felnőttek iskolarendszerű oktatásban való részvételének megkönnyítésére irányulnak, a részvételi arányok növelése céljából.
A tanulószerződéses gyakorlati képzésben való részvétel 2016/17 óta jelentősen nő, és immár a szakképzésben részt vevő tanulók 7%-át teszi ki.
További információ a következő linken található: Spotlight on VET Estonia
