A magyar szakképző iskolák számára nagy kihívást jelent a 9. évfolyamos diákjaik között tapasztalható nagymértékű és nem csökkenő lemorzsolódás. Ezért éppen jókor érkezett a felhívás a ’CroCooS – Előzzük meg a lemorzsolódást!’ projektre.
Másrészt 2014 ősze óta az iskoláknak törvényes kötelezettsége, hogy foglalkozzanak a korai iskolaelhagyással, és az, hogy kialakítsanak egy, a lemorzsolódás-kimaradás veszélyére figyelmeztető korai jelzőrendszert, 2016 őszén pedig megszületett az erre vonatkozó részletes szabályozás is.
A jelzőrendszer működtetése sokkal személyesebb, a diákokra jobban odafigyelő szemléletet igényel, mint a szakképző iskolákban jellemzően működő kultúra. Ezért a projekt az iskolai működés ilyen jellegű változását segítő, havonta a helyszínre érkező ún. mentorokkal támogatta a cél elérését. Két felkészült mentorunk (Csovcsics Erika és Szigecsán Réka) 2015 nyarán kezdte meg a közös munkát a pályázati felhívás alapján nyertes öt iskolával, amelyekben a problémára érzékenyebb pedagógusok kis (3-5 fős) csoportja vált a téma felelősévé.
A projektben a következő iskolák vettek részt: Budapesti Gépészeti SZC Csonka János Műszaki Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája; Budapesti Komplex SZC Pogány Frigyes Szakgimnáziuma; Kaposvári SZC Barcsi Ipari és Kereskedelmi Szakképző Iskolája; Szekszárdi SZC Dombóvári Apáczai Csere János Szakgimnáziuma és Kollégiuma; Szekszárdi SZC Paksi I. István Szakképző Iskolája. A megalakult ún. EWS teamek megismerkedtek a projekt alapvető célkitűzéseivel, módszertanával, és szeptembertől megkezdődött a korai iskolaelhagyás megelőzésére kifejlesztendő rendszer kialakítása. A fókuszba a kilencedik évfolyamos diákok kerültek. Az iskolák nagy változatosságot mutattak a megközelítés, az elvárások és a szakmai háttér tekintetében. Az EWS team és a mentor együttesen dolgozták ki az iskola sajátosságaihoz igazított reális, megvalósítható akciótervet és módszertant.
A későbbiek során ezt a tervet hajtották végre, illetve erről konzultáltak a mentorral havonkénti találkozásaik során. A projekt másfél éve alatt az iskolák hozzáállása nagymértékben megváltozott, és sok olyan képességet és módszert sajátítottak el, melyet jövőbeni munkájuk során is jól használhatnak majd. A legfontosabbak ezek közül: az egyes diákokra jobban figyelő megközelítés, rendszerszemléletűbb munkamódszerek, a teammunka előnyeinek megtapasztalása, az egész tantestület bevonása a megelőző tevékenységbe. A munka során kulcsszerepet kaptak a kimaradás megelőzését segítő munka egy-egy mozzanatát segítő ún. eszközök, amelyek a projekt honlapján is megtalálhatóak. Ezek a hosszabb-rövidebb módszertani leírások jó ötletforrásnak bizonyultak a veszélyeztetett diákokkal végzett munka során tapasztalt kihívások kezelésében. Később maguk a teamek is gyarapították az eszközrendszert néhány saját készítésű leírással. A kézzelfogható eredmények közül említésre méltóak az iskolákban a projekt erőforrásainak segítségével kialakított és felszerelt nyugodt, barátságos, helyiségek, amelyek alkalmasak a diákkal vagy a szülőkkel folyatatott beszélgetésekre, vagy akár különféle kiscsoportos tevékenységre, a szabadidő hasznos eltöltésére. A megnövelt digitalizációs szint (laptopok, oktatási szoftverek) is ide sorolhatók. Néhány iskolában tanúi lehettünk, ahogy a kollégák különböző módokon bekapcsolódtak a munkába. A mentorálásnak egy új szintje jelent meg: a pedagógusok vállaltak mentori feladatot a diákok körében. Kétféle mentorálási módszerrel találkoztunk. Volt iskola, ahol egy tanár napi szinten 5-6 diák előmenetelét követte, egy másik megoldás szerint egy adott tanórán a szakos tanár mellett egy másik azonos szakot tanító kolléga is részt vett, személyre szabott támogatást nyújtva az erre rászoruló diákoknak.
A júniusi ún. nulladik nap, a kilencedikesek számára összeállított kérdőív és a különféle csapatépítő programok mind a frissen bekerült diákok problémamentesebb integrációját szolgálták. Néhány iskolában CroCooS munkacsoport alakult, és a CroCooS bekerült a pedagógiai programba is, így biztosítva, hogy hosszú távon is fókuszban maradjon a téma. A szektorközi együttműködés, a helyi partnerek bevonása a megelőző munkába szintén előre megfogalmazott célként szerepelt, hiszen a diákok kimaradása nem minden esetben előzhető meg pusztán pedagógiai eszközökkel, az iskola rendelkezésére álló kapacitásokkal. Ennek eredményeképpen csaknem minden iskola az együttműködő partnereknek az előzetes várakozásokat jóval meghaladó köréről számolt be. A teameknek a pilot projekt során négy műhelyen is lehetőségük nyílt arra, hogy találkozzanak és tapasztalatot cseréljenek egymással. Fontos megjegyezni, hogy a mentorok sem voltak magukra hagyva: a CroCooS számára készült Útmutató és a három alkalommal megrendezett mentorműhelyen túl a mentorok mentorai (mentorképzők) is folyamatosan rendelkezésükre álltak, ha konzultációra tartottak igényt, biztosítva a szakmai hátteret.
A projekt legfontosabb eredménye kétségtelenül az, hogy a projektbe bevont veszélyeztetett diákok közül egyik sem lett iskolaelhagyó.
A magyar és angol nyelvű kiadvány itt letölthető: CroCooS - Minden diák számít!, CroCooS - Every student matters!