Tisztelt Szakértő Kollégák!

Az elmúlt időszakban egyre többször tapasztaljuk azt a nemkívánatos tendenciát, hogy az engedélyezési eljárások során benyújtott, szakértők által előminősített képzési programok szakmai kidolgozottságának színvonala csökken.

Számos esetben előfordul, hogy bizonyos követelményekhez csak jogszabályi hivatkozásokat írnak be a program készítői (pl. Személyi feltételek: a 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet 5. §. alapján, Tárgyi feltételek: a 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete szerint).

Tovább »

 

Tisztelt Szakértő Kollégák!


Az elmúlt időszakban egyre többször tapasztaljuk azt a nemkívánatos tendenciát, hogy az engedélyezési eljárások során benyújtott, szakértők által előminősített képzési programok szakmai kidolgozottságának színvonala csökken.

Számos esetben előfordul, hogy bizonyos követelményekhez csak jogszabályi hivatkozásokat írnak be a program készítői (pl. Személyi feltételek: a 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet 5. §. alapján, Tárgyi feltételek: a 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete szerint).

Ugyancsak túlzottan általános, és sok esetben, a képzés tartalmát figyelembe véve egyáltalán nem életszerű a célcsoport megjelölése (pl: minden felnőtt).

A képzési program tananyagegységeinek tartalmi kidolgozottsága is nagyon eltérő, előfordul, hogy 40 órás tananyagegység tartalma 1-2 tőmondatban kerül kifejtésre, ami alapján nem ítélhető meg, hogy valójában mit fog nyújtani a képzés.

Szintén sokszor előfordul, hogy nem OKJ-s képzések esetén a képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer leírását néhány szóban teszik meg. A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. trv. 17. § b) pontja alapján a felnőttképzést folytató intézmény köteles a képzési programhoz való hozzáférést az ügyfelek részére biztosítani.

Az FSZB álláspontja szerint a törvény ezen szakasza fogyasztóvédelmi szempontokat is érvényesít, az is célja, hogy a képzésben résztvevők, mint fogyasztók, meg tudják ítélni, hogy az adott képző intézménynél, az adott képzési program alapján kívánnak-e tanulni.

A jogszabályi hivatkozásokból a résztvevő nem kap információkat arra vonatkozóan, hogy a képző valójában milyen végzettségű oktatót fog alkalmazni, milyen tárgyi feltételeket biztosít, az sajátja-e, vagy csak bérli, így kevésbé képes megítélni a képzés várható szakmai színvonalát, a képző intézmény gazdasági stabilitását.

Az 1-2 mondatos tartalmi meghatározások nem nyújtanak elegendő információt egy hosszabb tananyagegységről, ugyancsak nem elégséges néhány szóban meghatározni a résztvevők teljesítményének értékelését.

Az oktatói végzettség esetében – azok sokszínűsége miatt – elfogadhatónak tartjuk például a „gépipar/villamosipar stb. területén szerzett felsőfokú iskolai végzettség és szakképzettség” megfogalmazást, ha a képzési program speciális volta nem indokolja ennél konkrétabb szakmai végzettség (vagy tapasztalat) megfogalmazását.

Kérjük a Tisztelt Szakértő Kollégákat, hogy a jövőben a képzési programok szakértői minősítése során fokozott figyelmet fordítsanak a fenti követelmények érvényesülésére, a képzési programban az adott intézmény és képzési program sajátosságainak megfelelően legyenek meghatározva a képzés feltételei, követelményei, és nyújtsanak elegendő információt a képzés tartalmáról.

 

Üdvözlettel:
Felnőttképzési Szakértői Bizottság